Már csak remélhetem, hogy van még akit érdekel a tevékenykedésem, lévén hogy elég mostohán bántam a blogommal. De nem ér keseregni azon amin már nem javíthatunk, így hát megörvendeztetem szerény közönségemet (talán csak magam örömére) vizsgamunkám publikálásával. Prömier a javából, ígérhetem.
Azonban, hogy elkerüljük a jövőbeni hosszabb kihagyásokkal szembeni számonkérést, (valószínűleg csak a lelkiismeretem miatt) most írásba adom, hogy egyelőre nem várhatóak majd bejegyzések, vagyis hivatalosan is szünetelni fog a blog. Az újrakezdés időpontja még kétséges de nem feledem, hogy nekem is van itt egy kis sarkom a nagy szájber térben. Ahogyan már írtam ez vizsgamunka bemutatás lesz, tehát akármennyire is fáj bizony vége a fotótanonc létnek. Őszintén írom, hogy a suliból legjobban a mások által készített képek nézegetése fog hiányozni.
Röviden a választott vizsgatémám: "A szokás hatalma" , ezen belül kellett kifundálni, mégis mihez kezdjek. Bizony, ha ilyen témát választ az ember a fényképező csupán a megörökítendő eszköz szerepéig ér fel.
A gondolatiság annál többet jelent. Mivel én nagggyon nagyon hosszan tudnám részletezni, mégsem biztos hogy előrébb lennénk ha belekezdenék a konceptuális (avagy fogalmi/gondolati) művészet taglalásába, ezért laikusok számára mondom, hogy ez korántsem egyszerű móka (sőt semmi sem egyszerű igazából amihez gondolkodni kell). Vizsgamunkám "anyagához" elég mélyre kellett nyúlnom az agyam rejtett zugaiba, ugyanis azt találtam ki, hogy az én kis gyermeki gondolataimat, szokásaimat, képzeteimet fogom vizualizálni. Örök hálám anyukám instant fényképészeti bravúrjának, valamint az önkioldó szerencsés létezésének. Nos azt hiszem, elég hosszúra sikeredett a bevezető, dehát ez az én blogom, így aztán azt írok amit akarok. Haha.
Lássuk! (ahogy a blogcím is mondja) a képeket, mert hát mindig az a legizgalmasabb rész. A képekhez magyarázatot is írok, ha már a konceptuális múvészetről gagyogtam fentebb. Na meg így egyszerűbb is lesz.
Az üveglapot én festettem, nos valakinek bejön valakinek nem. Eddig sem a rajz és festőtudásomért szerettek, de mindenesetre benne kezem munkája. A kép a szorosan összezárt szemek által okozott sötétséget és villódzó színes pöttyöket hivatott mutatni. Én sokszor direkt csináltam kicsikoromban, tetszett, olyan volt mint valami világűr.
Az egész dolog, hogy a gyerekkori mizériáimat fotózzam meg, a Baba naplóm ihhlette. A fenti kép abból egy oldal, benne a kb. már vagy 20 éve elcsomagolt hajtincsemből az első hajvágás rituáléból. Az alsó kép a "reunion". :-D Kicsomagoltam a hajtincset és az orromra raktam. Nem tudom miért, így esett.
Ez a kép az egyik kedvenc, igazából nem azt hivatott megörökíteni amire készült, de így is közel áll ahhoz a gyermeki tevékenységhez, amit leginkább a lányok űznek, hogy beöltözősdit játszanak. Na én ilyen drámai módon prezentálom ezt jelenleg. Mert én aztán kimegyek a Nagyerdőre, ágyneműhuzatot öltök és pózolok mint valami görög istennő. Ha lúd, legyen kövér.
Remélem már senkit nem lepek meg azzal, hogy ufónak éreztem magam, mikor úszni jártam. Így utólag talán van is némi alapja... de csak talán. Megjegyzem mindenki ufónak tűnne ilyen szerelésben, nem csak én. Hogy megnyugtassam magam, megnéztem Gyurta Danit gugliban. Jah igen, a képekért ezúton is special thanks a TÁG-nak, bár valószínűleg nem fogja tőlük senki sem olvasni.
Nos, ha már így lecsupaszítom elmémet előttetek (bár most őszintén remélem, hogy senki nem fogja ezt olvasni), akkor íme egy újabb gyöngyszem fiatalkorom gondolatiságából. Úgy gondoltam, nem magam is miatt eszek, hanem a hasamban lévő kis élőlényeket etetem. Igazából, ez egy remakelt kép, szóval nem az igazi, de a másikat nem vállalom :D Úgyhogy van ez a kissé morbid, szívószálás, tejet öntős, mondhatni : "ide nekem az infúziót a köldökömbe" kép. Remélem nem sok(kkkk).
A végére valamivel nyugalmasabb vizekre evezünk, lájt és nájsz.
Figyelem, könnyen emészthető képek jönnek!
A kedvenc helyem volt. Nagypapámnál elég széles volt az ablakpárkány hogy beüljek az ablakba és nézhessem a kinti világot.
A fenyőfa az udvarunkon áll, és akkor ültették anyáék mikor megszülettem. Tehát egyidős velem, mindenesetre magasabbra nőtt mint én.
Ennyi lettem volna mára, jópár hónap után. Remélem messze elkerül titeket az a gondolat, hogy milyen badarságokat gondolok én itt össze-vissza. Tényleg úgy gondolom, beletettem minden esendőségemet, így is félek publikálni, ne kövezettek meg :D
Köszi mindenkinek az ideiglenes figyelmet, a véleményeket.
Legjobbakat mindenkinek!
-Üdv, Fruzsi-
